Hol is kezdjem, hát?
Gyermekkoromtól érdekelt,
láttam szobánk falán két képet. Budapesti ügynök
adta el, részletre, s mondta édesanyámnak:
majd meglátja, hogy nem beszéltem hiába.
Ők ma is megvannak, szép keretben a falon,
grafikusi pályafutásom első indítékai.
Amíg moziban voltak, magamra hagyottan
kíváncsiságommal, még világosságban
levehettem a falról, és nagyon közelről
egyedül megláthattam a csodát.
Kaveczky Zoltán Tiszaparti fűzfák című rézkarcát.
Hatalmas füzek alatt birkanyáj, fűzlombok között a fény, a karctű erejével ért el engem.
Akkor még mindez nem volt tudatos,
mikor felfedeztem, csak gyermek voltam,
de valami megszólalt bennem,
a vonalháló zenéje: a mélyfeketék
dúrjára a levegő halk mollja felelt.
Hát ez az első mű, minek láttán
visszavonhatatlanul indultam
a magam útján.
